A karácsony, - latinul Natalis Domini - az Úr születése a kereszténység második legnagyobb ünnepe, teológiailag a húsvét után a legnagyobb. Ilyenkor Isten fiának, Jézusnak a születésére emlékezünk.
Magyarországon a katolikus keresztények számára Jézus születése napjának fénypontja, a karácsonyi misén való részvétel 24-én éjfélkor vagy 25-én napközben. A református keresztények szentestén, azaz 24-én istentiszteleten vesznek részt, majd másnap úrvacsorát vesznek.
„Ha karácsonyra gondolunk, akkor a betlehem jut eszünkbe: éneklő angyalok, dicsőség magasságban Istennek, békesség a földön a jóakaratú embernek. És hát ott vannak a pásztorok is, ez az ami megadja a karácsonynak a kisugárzó erejét, lelkületét. Ilyenkor délután itt a templomban pásztorjátékot tartottak a gyerekek. És ennek az üzenetét hogyha pontosan meg akarjuk fogalmazni, akkor észrevehetjük azt, hogy az evangéliumok nem csak a fényekről beszélnek, nem csak az angyaloknak az énekéről, hanem a háttérben ott van a sötétség is” - mondta el Beran Ferenc plébános.
A plébános hozzátette:
Isten szeretetével lehet áttörni a sötétséget, és így tudjuk igazán ünnepelni a karácsonyt is. Isten minden nap megszülethet bennünk.
A karácsony sokak számára általában a szeretetet, a családi együttlétet jelképezi. A betlehemezés a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi szokások közé tartozott, amely egy többszereplős dramatizált játék volt és az egész országban ismertek, nagyon sok helyen ma is gyakorolják. A falusi betlehemezés legfontosabb eleme a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka volt.
„Ilyenkor köszöntik, házról házra mentek a betlehemezők, hogy az örömhírt elvigyék a házakhoz. És tulajdonképpen ők voltak azok, akik ajándékot kaptak, mert az ajándékozás szokása nem volt korábban. December 24-én szokták a karácsonyfát állítani, ami szintén nem olyan nagyon régi szokás, de mindig vittek be zöld ágat a házakba ilyenkor, hogy a természetet újraélesztésre biztassák, újra kivirágozzon majd minden” - ezt pedig már Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató mondta.
A néprajzkutató hozzátette: a középkorban a templomokban szokás volt előadni december 24-én Ádám és Éva történetét. Az ott lévő fára tették az almát és a láncot, amely ma is díszítő elemként jelenik meg a karácsonyfákon. Az almát jelképezi a gömb, a kígyót pedig a lánc.
