Illegális migráció és demográfia – Mi igaz a Fidesz migrációs narratívájából?

Ahogy a beharangozóban elhangzott, három cikkben lesz szó arról, mi igaz abból az összeesküvés-elméletből, amely mostanra a Fidesz–KDNP-kormány kommunikációjának, sőt lassan az identitásának az alapja. A középpontjában jelenleg az illegális migráció áll. A narratíva egyszerű: az Orbán-kormány a határzár építésével megakadályozta az illegális migrációt, ami „Brüsszelnek” nem tetszik, mert az illegális bevándorlás és/vagy a menekültek befogadásának pártján áll, mivel szeretné, ha Európa demográfiai összetétele átalakulna.

Vizsgáljuk meg tehát, mit jelent valójában az illegális bevándorlás és a menekültstátus megadása.

Aki bejut, az nem biztos, hogy maradhat

Az alapján, amiket a kormány állít, úgy tűnhet, mintha a bevándorlás nagyjából a következőképpen működne:

• Migránsok illegális módon, papírok nélkül bejutnak az unióba, és eljutnak mondjuk Németországba.
• Az így bejutó külföldi – mivel már bent van – ezután zavartalanul letelepedhet az országban.
• Ha ez elégszer megtörténik, lassan többségbe kerülnek a migránsok.

Ezzel szemben ha közelebbről megnézzük, mit is jelent az illegális migráció az Európai Unió irányába, és mit tesz valójában Brüsszel, a következőket állapíthatjuk meg:

• Ha valakiknek tényleg Európa demográfiai „kicserélése” a céljuk, annak az illegális (EU-s terminológia szerint irreguláris) bevándorlás támogatása csapnivaló módja lenne, hiszen az irregulárisan érkezőket minden tagállamnak joga van kiutasítani.
• Erre legfeljebb a legális bevándorlás alkalmas (erről részletesebben a következő részben lesz szó).
• Semmi​lyen intézményi politika nem ​utal arra, hogy akár az EU, akár a tagállamok állampolgári vagy valamilyen bevándorlói státusban telepítenének le menedékjogért nem folyamodó irreguláris migránsokat.
• A legtöbb közel-keleti és észak-afrikai migráns menedékjogért érkezik az EU-ba, ami, még ha megkapja is, szintén egy instabil, ideiglenes státust jelent.

Német rendőrök a Frontex keretében teljesített szolgálatuk közben a görögországi Leszboszon 2015. október 17-én

Fotó: DIMITAR DILKOFF / Europress/AFPd

Valójában a bevándorlás nem úgy működik, hogy ha valaki akármilyen módon bejutott egy országba, onnantól ő annak az országnak a lakosa lesz. ​Nézzük először a menedékjogért nem folyamodó, úgynevezett harmadik országokból (az EU-n kívülről) érkező irreguláris bevándorlók esetét: ha ők nem kérnek menedékjogot, minden tagállamnak joga van ​kiutasítani ​őket, ha nem tudják megszerezni a szükséges tartózkodási és munkavállalási engedélyeket.

A kiutasításhoz való jogot az érvényes brüsszeli határozat is elismeri, amely ezen az oldalon olvasható. Sőt egyes esetekben, például az Európai Unióban illegálisan tartózkodó 80 000 bangladesi állampolgár hazatelepítésére (akik jelenleg a legnagyobb irregulárismigráns-csoport az EU-ban) külön uniós program indult. Irreguláris munkavállalókat legfeljebb egyedi törvényi rendelkezéssel lehet „legalizálni”, ez történt például 2005-ben Spanyolországban.

Az idegenrendészeti eljárás abban a pillanatban elindulhat, amint az illető megpróbálja bármilyen módon (bejegyzett munkahelyen, lakosként, szociális segélyért stb.) legalizálni magát, mivel ilyenkor kiderül, hogy nincsenek érvényes papírjai. Eközben az EU is súlyos büntetésekkel sújtja azokat a munkaadókat, akik nem jogszerűen itt tartózkodó feketemunkásokat alkalmaznak. Az európai rendszer csak az irreguláris bevándorlók gyermekeit védi, akik kaphatnak sürgősségi ellátást, és járhatnak iskolába, amíg tart az idegenrendészeti eljárás.

Európa nem Amerika, a Közel-Kelet nem Mexikó

Felmerül persze a kérdés, hogy a törvényeket be tudják-e tartani az államok. Hiszen valóban létezik olyan ország, ahol az illegális tartózkodás komoly méreteket ölt. Az Egyesült Államokban jelenleg becslések szerint nyolcmillió mexikói állampolgár (és hárommillió egyéb, köztük körülbelül tízezer magyar) él tartózkodási engedély vagy amerikai állampolgárság nélkül – hiába nem lehetnének jog szerint az USA-ban, ennyi embert lényegében lehetetlen lenne kiutasítani (valamint a gazdaság is megsínylené a munkájuk kiesését). A külső határok védelme többek között ezért is fontos, ezt egyébként az EU sem vitatja (részletesebben erről a harmadik részben lesz szó).

Migránsok egy gumicsónakban Líbia partjainál 2016. április 18-án. A mentőcsapatok hat holttestet találtak egy félig leeresztett csónakban

Fotó: Patrick Bar / SOS MEDITERRANEE

Az európai helyzet azonban teljesen más. Az Amerikába irányuló mexikói bevándorlás célja elsősorban a munkavállalás – az illegális bevándorlók esetében ez feketemunkát jelent, ami, ahogy a számok mutatják, igencsak elharapódzott. Az USA-ba illegális bevándorlóként érkezők nem regisztrálják magukat a nyilvántartásokban (becslések is leginkább mexikói statisztikák alapján készíthetők), hiszen akkor a kitoloncolást kockáztatnák.

„Az illegális tartózkodás kevésbé jellemző”

Az Európába a harmadik országokból érkező, érvényes belépési és tartózkodási engedélyekkel nem rendelkező külföldiek célja ezzel szemben nem elsősorban a (fekete)munkavállalás, hanem a menekültstátus megszerzése. Menedékkérelmet mindenkinek joga van benyújtani egy-egy állam, köztük Magyarország területén is, annak is, aki érvényes iratok nélkül lépi át a határt.

A mostani menekültválság kezdetekor egyszerre ugrott meg az előzetesen nem engedélyezett irreguláris határátlépések és a benyújtott menekültkérelmek száma az EU-országokban. Felix Bubenheimer, az Európai Bizottság budapesti képviselője szerint egyértelműen az a jellemző, hogy akik illegálisan – például embercsempészek segítségével – érkeznek Európába, érkezésük után menekültkérelmet nyújtanak be. Ezt, amennyiben nem háborús övezetből érkeztek, és személyükben sem fenyegeti őket üldöztetés például politikai okokból (ahogyan az mostanában előfordul a békés Törökországban vagy Oroszországban), az országok bevándorlási hivatalai elutasíthatják. „A kitoloncoltak nagyobbik része például Németországban olyan ember, akinek a menedékkérelmét elutasították. Az illegális tartózkodás kevésbé jellemző” – mondta Bubenheimer.

Tavaly az EU területéről közel 230 ezer embert utaztattak vissza a hazájába, a legtöbbet balkáni államokba de ebben nincsenek benne azok, akik önként mentek haza. Németországban 2015-ben tartózkodtak a legtöbben illegálisan. Németországban tavaly az idegenrendészeti eljárások nyomán 370 555 embert utasítottak ki jogerősen. Többségüket azután, hogy elutasították a menedékkérelmüket, közülük 80 ezer embert szállítottak vissza a származási országába. Idén a német kormány célul tűzte ki, hogy meggyorsítsák hazautaztatásukat. Ezt például az afgán állampolgárok esetében nemzetközi egyezmény is segíti.

Nem nőtt jelentősen a feketemunkások száma a menekültválság alatt

Azt nehéz megbecsülni, hány bevándorló dolgozhat illegálisan Európában, de az biztosnak tűnik, hogy nincs szó demográfiai szintű jelenségről. Az erről készült tanulmányok szerint elsősorban olyan országokban jellemző ez, ahol eleve nagy a feketegazdaság: azaz nem a menekültek olyan tipikus célországaiban, mint Németország, hanem inkább Dél-Európában. (Értelemszerűen az, aki illegálisan tartózkodik, leginkább feketemunkából tud megélni, hiszen például segélyeket nem tud felvenni, mivel ahhoz be kéne mutatni az iratait az illetékes hivatalban.)

Felix Bubenheimer állításait megerősítette az Európai Bizottság budapesti és brüsszeli irodája, valamint Melegh Attila demográfus is, aki megjegyezte, hogy az Európai Unióban például a Frontex közös határvédelmi szerv jelentése sem számolt be jelentősebb változásról a felfedett illegálisan tartózkodó népesség számát illetően, sőt 2016-ra a szám még csökkent is. Az Európába érkező ​menedékkérők között tehát nem valószínű, hogy nagyobb, demográfiai szempontból értékelhető méretű tömegekben jellemző lenne a bujkálás vagy a feketemunka-vállalás.

A legtöbben menedékjogot kérnek, de nem mindenki kapja meg

Ez azért fontos, mert a menedékkérők ilyenkor bekerülnek a tagállamok nyilvántartásaiba. A menedékkérelemmel az illető meghosszabbíthatja a tartózkodását az adott országban, de csak addig maradhat, amíg le nem folyik az eljárás (Magyarországon erre a célra jelölték ki a tranzitzónákat, máshol nyílt vagy zárt táborokban lehet várakozni).

Bevándorlók nyelvtanfolyama Bécsben

Fotó: Christian Bruna / Europress/AFP

A menedékjogot pedig messze nem kapja meg mindenki: 2015–2016-ban 2,6 millió menedékkérelmet nyújtottak be EU-s országokban. Ezeknek a 43 százalékát elutasították. Akinek a menekültkérelmét jogerősen elutasítják, az ellen a tagállamok idegenrendészeti eljárást indítanak, amely kiutasítással végződik (az illetőnek vissza kell térnie a hazájába, és ha ez nem történik meg, akkor kitoloncolás elé néz). A kiutasítás persze elhúzódhat: a sok eljárás miatt 2015-ben például csak a kiutasított emberek 42,5 százaléka tért vissza – a menekültválság közepén ez nem is olyan rossz arány, és semmi jel nem utal arra, hogy a többiek kiutasítását a tagállamok hirtelen visszavonnák. ​A nagy kérdés az, hogy áldoznak-e pénzt és erőforrást a tényleges kiutasításra. Magyarország 2016-ban mindössze 845 célszemélyt toloncolt ki, a felük szerb, koszovói vagy albán volt, tehát nem a menedékkérők tipikus országaiból érkezett.

A menekültstátus nem állampolgárság

Fontos megjegyezni azt is, hogy a menekültstátus egyik formája sem jár visszavonhatatlan tartózkodási engedéllyel. A szíriai menekültek oltalmazottsága például megszűnne, amint Szíria biztonságossá válna, és oda emberhez méltó körülmények között lehetne visszatérni. „Menekült- vagy oltalmazott státus csak akkor adható, ha teljesülnek bizonyos feltételek. A menekültstátust vissza kell vonni, amint megszűnnek azok a körülmények, amelyek az oltalmazást indokolták, vagy ha kiderül, hogy az eleve nem járt volna neki. […] A tagállamoknak joguk van visszavonni a menekültstátust akkor is, ha az oltalmazott személy jogosan tekinthető veszélyesnek a közbiztonságra, vagy ha jogerősen elítélték súlyos bűncselekmény miatt” – foglalta össze az Európai Bizottság sajtóirodája.

A legtöbb menekültet befogadó Németországban például háromévente vizsgálja felül a bevándorlási hivatal (BAMF) a menedékjogot, és ha visszavonja, megszűnik a korábbi oltalmazott tartózkodási engedélye Németországban. A menekültstátushoz nem jár számos állampolgári jog, például szavazati jog sem, hamis tehát az a vád, hogy nyugati politikusok azért folytatnak „menekültpárti” politikát, hogy szavazókat importáljanak. Nem válnak automatikusan állampolgárrá a menekültek vagy migránsok Európában született gyermekei sem.

És mi van a legális bevándorlással?

Összességében tehát elmondható, hogy ha valamilyen erőnek tényleg Európa etnikai összetételének a tartós megváltoztatása lenne a célja, arra sem a menekültek befogadása, sem az illegális migráció bátorítása nem alkalmas. Az illegális beutazás vagy túltartózkodás nem vezethet a maradás jogára, kivéve a korábban említett rendkívüli „legalizálásokat”, amelyekről parlamentek dönthetnek.

Illegális bevándorlónak lenni rendkívül bizonytalan státust jelent. Az élet olyan feltételeire, mint a jóléti szolgáltatások vagy a munkavállalás joga, a bejelentett lakás, csak az jogosult, akinek van érvényes vízuma, tartózkodási engedélye vagy állampolgársága. A menekültként elismert emberek helyzete valamivel stabilabb, de alapvetően a menekültstátus is egy ideiglenes jogállás, amelyet a tagállamok visszavonhatnak.

Fotó: Kőhalmi Péter / Europress/AFP

Az Orbán-kormány azt állítja, hogy Európa és Magyarország demográfiai összetétele megváltozik az illegális migráció miatt, ami ellen a kerítés védelmet nyújt. A határok védelme az irreguláris migrációt valóban gátolja (ami teljesen egybevág a brüsszeli bevándorláspolitikával), de kevés köze van ahhoz, hogy hosszú távon kik telepednek le egy adott országban. Nyugat-Európában ugyan élnek jelentős muszlim közösségek, de az ottlétük nem annak következménye, hogy nem őrizték elég jól a határt, hiszen legálisan érkeztek. Amire – kerítés ide vagy oda – Magyarországon is lenne lehetőségük. Erről részletesebben a következő részben lesz szó.