Interjú

„Ha felbukkan egy a kormánynak kellemetlen szereplő, beindul a gőzhenger”

Zubor Zalán, 2017. május 18., csütörtök 19:30
Hogy romolhat úgy a szólásszabadság, ha közben működhetnek ellenzéki médiumok? Működne Nyugat-Európában is az Orbán-kormány médiapolitikája és propagandája? Mit tanulhat a magyar ellenzék Donald Trumptól? Ezekről a kérdésekről is beszélgettünk dr. Polyák Gáborral, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével.

– A Freedom House legutóbbi jelentése szerint Magyarországon jelentősen romlott a sajtószabadság. Ilyenkor gyakran előkerül az az érv, hogy de hiszen működhet egy csomó ellenzéki lap, bárki indíthat saját blogot, kommentelhet azt, amit akar. Nem tartunk ott, hogy újságírókat tartóztatnak le a véleményük miatt, vagy állami cenzúra tiltana be cikkeket. Miért beszélnek akkor mégis arról, hogy Magyarországon korlátozzák a sajtószabadságot?

– Én azt szoktam mondani, hogy Magyarországon van szabad sajtó, de nincs sajtószabadság. Ezt a különbséget érdemes tisztázni. Tény, hogy vannak olyan újságok, amik leírhatnak kritikus véleményeket, és valóban nem beszélhetünk általános állami cenzúráról. De a sajtószabadság ennél többet jelent. Elsősorban azt, hogy nagyjából egyenlő esélyekkel juthatnak el a közönséghez bármelyik sajtótermék tartalmai. Ez az, ami ma nem teljesül hazánkban.

Láthatjuk, hogy egyes médiumok sokkal jobb eséllyel juthatnak el a közönséghez. Nem a piaci verseny, a nézők, olvasók igényei határozzák meg, ki mekkora szeletet hasíthat a médiapiacból, hogy milyen anyagi erőforrásokhoz férnek hozzá. Az állam óriási súlyú szereplővé vált a médiapiacon, lényegében tervgazdálkodást folytat. A sajtó lojális részébe a kormány számolatlanul dönti a közpénzt, míg a Fidesszel kritikus sajtó lehetőségei beszűkülnek. Ezáltal a kormánypárti üzenetek bárhova eljuthatnak: egy Magyar Időknek vagy egy TV2-nek nem nagyon kell piaci szempontokat figyelembe venniük, mert az adóforintjainkból tartják el őket, és biztosítják számukra, hogy mindenhol jelen lehessenek.

Ma már sokkal nagyobb erőfeszítés kell ahhoz, hogy valaki kritikus véleményekkel, a kormánynak kellemetlen tényekkel találkozzon. Ebből a szempontból az internetes sajtó van a legjobb helyzetben, hiszen az internetfelhasználók ebből a szempontból tudatosabb fogyasztók, mint azok, akik például csak tévét néznek. Hozzájuk eleve szinte csak a kormánypárti média jut el, az alapcsomagokban a köztévé számos adója és a TV2 mellett csak egy kritikus médium, az RTL Klub került be.

– Tehát állami cenzúra helyett inkább arról lehet beszélni, hogy a magyar médiapiacon nincs tisztességes verseny?

– A Freedom House háromféle szempont – politika, gazdasági, jogi szempontok – alapján határozza meg a sajtószabadság helyzetét egy országban. Önmagában a jogi környezetet vizsgálni kevés – attól még nem lehet teljes szólásszabadságról beszélni, hogy semmilyen vélemény sincs hivatalosan betiltva. Arra a kérdésre kell keresni a választ, hogy betölti-e a média a demokratikus rendszer fenntartásához szükséges szerepét. Azaz azt, hogy sokféle véleményt juttat el a közönség minél nagyobb részéhez, és hogy a hatalmat ellenőrzően tájékoztatja-e az emberekhez. Ezt a szerepet ma nem tudja betölteni a média Magyarországon.

Bár nálunk elsősorban a gazdasági téren vannak problémák, köszönhetően annak, hogy közpénzmilliárdokat költ el az állam a médiapiacon, a jogi környezettel sincs minden rendben. Gondoljunk itt csak például arra, milyen rádióadók kaphatnak frekvenciákat.

Emellett azt sem jelenteném ki, hogy nincs állami cenzúra. Persze az államtól független lapokban tényleg nincs ilyen, de ha a közpénzekből fenntartott médiát nézzük, ott kőkemény cenzúra uralkodik. A 444 legutóbbi cikkéből is kiderült, hogy központi, kormányzati utasításra készítenek propagandaanyagokat, és a kormánnyal szembeni kritikának nincs itt helye. (A 444 szerdai cikke szerint a kormánypárti média anyagait, narratíváját jelentős részben a Rogán Antal-féle kommunikációs államtitkárságból diktálják – a szerk.)

És ez főleg azért probléma, mert a magyar közönség egy jelentős részéhez nem jutnak el, csak a helyi lapok és a nagy tévéadók, így lényegében nem találkoznak más véleménnyel, mint a Mészáros Lőrinc által elvárt cikkekkel, a köztévé és a TV2 ostoba propagandájával.

– Európában van példa arra, hogy az állam ennyire szerepet vállaljon a médiapiacon? Hogy közpénzből terjesszenek kormányzati propagandát?

– Az biztos, hogy a nyugat-európai országokban is előfordul, hogy a kormányok kampányidőszakban elkezdenek jó híreket terjeszteni a sajtóban, akár a közszolgálati felületeken is. Természetesen ez sem tisztességes módszer, viszont Magyarországon ennél sokkal összehangoltabb állami propaganda zajlik. Ez mind a propagandagépezet méreteit tekintve, mind a tartalmát nézve példátlan az Európai Unióban. Sehol másról nem tapasztalható ennyire direkt kampány a kormány mellett, és ennyire negatív, az emberek félelmeire építő, gyűlöletet felkorbácsoló kommunikáció.

– A politikusok hozzáállása a sajtóhoz mennyire fontos a sajtószabadság szempontjából? Gondolok itt arra, hogy a kormánypárti politikusok általában nem válaszolnak megkeresésekre, bojkottálják a kritikus médiumokat.

– Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a média ne tudja betölteni az ellenőrző szerepét. Különösen az problémás, ahogy kitiltanak újságírókat a parlamentből és a közéleti eseményekről. De sokat elmond az is, amilyen módon az újságírókról beszélnek a vezető politikusok. Nyilvánvaló, hogy a magyar kormánypártok kizárólag eszközt látnak a médiában. Akik nem hajlandók számukra kampányeszközként viselkedni, azokat bojkottálják vagy igyekeznek lejáratni.

Ez a hozzáállás azt is jól mutatja, hogy mit gondolnak a választókról és a demokráciáról. A vitának a szemükben nincs helye, a kormány minden kritikát, ellenérvet támadásnak vesz. Pedig a vita lenne a demokrácia alapja. Hozzá kell tenni, hogy az önértékelésével is komoly baja van annak a kormánynak, amely csak propagandával hajlandó kommunikálni. Bizonyára úgy látja, hogy a saját teljesítménye nem magáért beszél, a tettei alapján nem választanák újra, ezért marad a minden más hangot elnyomó propaganda.

– A közvélemény-kutatások mégis azt mutatják, hogy ez a stratégia működik. Mennyire beszélhetünk magyar sajátosságról? Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban mire jutna egy kormány ilyen médiastratégiával?

– Donald Trump megválasztása előtt azt mondtam volna, hogy a választók ezt nem fogadnák el. Azonban Trump azzal együtt tudott támogatókat szerezni, hogy a mainstream médiát ugyanolyan arrogáns és lekicsinylő módon kezelte, mint például Kövér László. Németországban az AFD viszonyul hasonlóan a médiához, újra behozták a német közbeszédbe a Lügenpresse, hazug sajtó fogalmát.

A populizmusnak mindenhol a része, hogy a hagyományos, kritikus sajtóhoz így viszonyulnak. Ahogy az is, hogy azt összemossák egy olyan elittel, amivel szemben meghatározzák magukat. Orbánéknál ez most éppen Brüsszel, mert a lejárt elittel itthon már nem igazán lehet számolni. Az ellenségképet tehát ki kellett vetíteni külföldre.

Azonban ezek a szereplők ellenzékből kezelték így a médiát. Olyan általános letámadásra, mint amit a Fidesz végrehajtott Magyarországon, az Egyesült Államokban nem lenne lehetősége egy kormánynak. Ott egy hosszú ideje kiforrott médiarendszer működik, amit államilag, gazdasági eszközökkel nemigen lehet befolyásolni, annyira erős pénzügyi alapjai vannak egy-egy médiumnak. A fő probléma az, hogy Magyarországon ezek az alapok nincsenek meg. A magyar piac eleve kicsi, és a 2008-as válság különösen megrengette a médiapiacot. Emiatt a közpénzt nem kapó médiumok már eleve hátránnyal indulnak.

Hozzá kell viszont tenni, hogy Magyarországon azért nem a többség az, aki csak a köztévéből és Mészáros Lőrinc lapjaiból tud tájékozódni. Tény, hogy ez egy elég jelentős réteg, de többen vannak azok, akik ezeket nem veszik készpénznek. Ezt mutatja a kvótanépszavazás kudarca is, ahol a média-gőzhenger ellenére csak egy kisebbséget sikerült meggyőzni arról, hogy fontos a szavazás. A Fidesz erejét nem elsősorban a propagandája adja, hanem az, hogy az ellenzékben nincs egyértelmű alternatíva.

– Milyen lehetőségei vannak az ellenzéknek egy ilyen médiakörnyezetben?

˜– Nagyon nehéz dolguk van. Azt látjuk, hogy amint felbukkan egy, a kormánynak kellemetlen szereplő, akkor ez a gőzhenger nekiront, akár a magánéletét is előveszi, hogy befeketítse, hiteltelenítse, és nyomást gyakoroljon rá. A kormánypárti média tudatosan alkalmazza a hazugságokat is. Nem számít, hány helyreigazítási pert veszít el a TV2, a híresztelések ugyanúgy kifejtik a hatásukat. Emiatt abban sem vagyok biztos, hogy lehet-e egyáltalán tiszta választásról beszélni Magyarországon. A választás tisztaságát befolyásoló tényező, hogy a kormány ilyen szinten ellenőrzi a médiapiacot.

Ezzel együtt úgy gondolom, hogy Magyarországon még lehetséges választást nyerni az ellenzéknek. Amit az ellenzék tehet, az az, hogy tanul a Trump-jelenségből vagy éppen a 2010 előtti Jobbiktól. Mindketten sikeresen építettek ki egy alternatív nyilvánosságot az interneten, Trump a Twitter, a Jobbik főként a Facebook segítségével. Az MSZP ebből a szempontból hátrányban van, mert képtelenek a megújulásra, a fiatalabb rétegek megszólítására. Fő célközönségük az idősek, akikhez azonban egyre nehezebb eljutni, mivel ők a tévéből és az újságokból tájékozódnak, ezt a piacot pedig leuralta a kormány. A Momentum ebből a szempontból jobb helyzetben van: kimondottan a fiatalokat szólítják meg, akik elsősorban az internetről tájékozódnak, és leginkább itt van lehetőség a kormánykritikus üzenetek terjesztésére. Nem biztos, hogy Magyarországon választást lehetne nyerni a Facebookon, de a Népszavával biztosan nem lehet.

– Elképzelhető, hogy a kormány túltolja a propagandát? Hogy a médiapiacot olyan szinten leuralják, az üzeneteket olyannyira leegyszerűsítik, hogy az már a saját szavazóiknak is sok lesz?

– Szerintem már most kontraproduktív. Elég megnézzük, hogy változott a Fidesz támogatóinak összetétele (friss felmérések szerint folyamatosan csökken a Fidesz-szavazók között a tanult emberek aránya – a szerk.) Hosszú távon eleve nem fenntartható egy ennyire a negatív érzelmekre építő kommunikáció. Az emberek alapvetően nem szeretnek félni. A Fidesz egyszer már vesztett választásokat egy negatív kampánnyal: 2006-ban a „Rosszabbul élünk, mint négy éve” kampány csúnyán elbukott az MSZP pozitív töltetű kampányával szemben.

Úgy gondolom, hogy a Fidesz még mindig csak azért erős, mert jelenleg nincs erős és egységes ellenzék. A 2006 előtti kormányok is folytattak médiaklientúra-építést, volt közszolgálatinak álcázott kormányzati propaganda. Az Antall- és a Horn-kormány alatt is nyilvánvaló kormánypropagandát folytatott a köztévé és elvileg független lapok, de ez önmagában sosem volt elég. Ha a kormányzat teljesítménye nem volt jó, és volt vállalható alternatíva, akkor megbuktak. A társadalmi elégedetlenség most is elég nagy, és ezt a kormányzati propaganda nem képes ellensúlyozni, csak egyelőre nincsen egy olyan ellenzéki pólus, ami ezt be tudná csatornázni. Ha lesz ilyen, és az meg tud fogalmazni egy pozitív üzenetet a Fidesz negatív kampányával szemben, akkor leváltható lesz a kormány.

hirdetés
Legfrissebb
Legolvasottabb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása