Gulyás Márton: Fel kell venni a kesztyűt

Hírt TV Online: Egy hónapja volt a tüntetése, ahol meghirdette a választási mozgalmat, ám az óta csöndben van, ami a politikai akciókat illeti. Készül valamire?

Gulyás Márton: Jelenleg a választási mozgalom szervezése zajlik, azzal foglalkozom. Van vele munka, mivel már nagyjából ezerötszázan jelentkeztek a Közös Ország Mozgalomba, most őket vonjuk be és képezzük, illetve az aktivistahálózatot építjük, hogy sikerre tudjuk vinni a választási mozgalmat.

H: A javaslatuk már készen van?

GM: Nem, az majd a következő lépés lesz, és ez nyilván csak egy alap lesz a végleges indítványhoz. A mozgalomnak az a lényege, hogy ez a választási rendszer nem konszenzussal került elfogadásra, hanem kizárólag a Fidesz terjesztette be, és fogadta el; mi arra vállalkozunk, hogy az összes politikai pártot, szervezetet elhívjuk majd egy közös tárgyalásra, ahol egy konszenzusos javaslatot kell megalkotni, és elfogadni. Ez egyébként nem is biztos, hogy arányos választási rendszer lesz, lehet, hogy többségi, vagy vegyes szisztéma, de a lényeg az, hogy közös megegyezéssel kerül majd elfogadásra. Ez a legfontosabb feltétele egy igazságos és demokratikus választási rendszernek.

H: A baloldali ellenzék jelenleg a saját összefogása kapcsán is tanácstalan. Miért gondolja, hogy a Közös Országgal leülnek tárgyalni?

GM: Azért, mert nekik is érdekük ez a konszenzus, hiszen arról van szó, hogy akarnak-e jobb arányban, a szavazatszámuknak megfelelően parlamenti mandátumhoz jutni, tiszta pénzekkel kampányolni, vagy dedikált megjelenési időt a közmédiában. Nem csak a választójogi törvényt kell megváltoztatni, hanem a választás egészének a kereteit kell úgy átalakítani. Ebbe beletartozik a közmédia használata, a plakáthelyek, a kampányfinanszírozás – számos részkérdés, amelyekben most súlyos versenyhátrányban vannak az ellenzéki pártok. Az egyeztetés minden bizonnyal össze fog ülni, legalábbis minden parlamenti ellenzéki párt informálisan a támogatásáról biztosított.

H: Ha sikeresen el is készül a javaslatuk, mi garantálja, hogy a kormánypártok el is fogadják azt?

GM: Mérlegelniük kell, hogy mernek-e akkora népakarattal szembeszállni, amelyet a Közös Ország képviselni fog. Ha ezt megteszik, akkor – ahogy korábban is meghirdettük – egy erőszakmentes polgári engedetlenségi mozgalommá fogunk átalakulni. A menetrend egyébként úgy néz ki, hogy június negyedikén fogjuk hivatalosan felkérni a pártokat, hogy vegyenek részt a tárgyaláson, és a nyár folyamán dolgozzák ki a saját javaslataikat. Ezt augusztus tizedikéig kell elkészíteni, huszadikától pedig egy hónapon át a Közös Ország Pavilonnál lesz lehetősége a különféle szervezeteknek megvitatni a javaslatokat. Ezt követően október 23-ig az Országgyűlésnek kell elfogadnia az új rendszer tervezetét. Ha ez nem történik meg, akkor elindul a polgári engedetlenség, ezért is toborozzuk az aktivistákat. Az erőszakmentes ellenállástól pedig a kormány szépen lassan belátja majd, hogy el kell fogadnia az új játékszabályokat, ha le akarja vezényelni a 2018-as választásokat.

H: Nincs túl késő egy új rendszer megalkotásához? Az olimpiai népszavazást is hasonló érvekkel utasította el a Fidesz.

GM: Nyilván jobb lett volna ezt minél korábban elkezdeni, de a fő kérdés az, hogy jobb-e egy igazságtalan rendszerben megtartani a választásokat, vagy a rövid határidőt bevállalva megembereljük maginkat és kreálunk egy olyan rendszerkeretet, ami igazságos és demokratikus. Szerintem nem sokat kell gondolkozni, mindenképp az utóbbira van szükség.

H: A politológusok, és néhány ellenzéki párt szerint megfordítható az aránytalanság, ha csak egy jelölt megy a Fidesz ellen a kerületekben.

GM: Ám láthatóan nem fognak technikai koalícióra lépni, vagy irányított jelöltállításról megegyezni, ez teljes illúzió. Legalábbis nehezen tudom elképzelni, hogy Vona Gábor visszaléptessen bárkit is a Gyurcsány-párt javára, vagy fordítva. Másrészt, ha igazságtalan rendszerben megvernék a Fideszt, akkor sem győzedelmeskedne a népakarat a rendszer fölött, amely 40 százalékos szavazataránnyal 60 százaléknyi mandátumot eredményezett a kormánypártnak. Olyan rendszer legyen, ami a társadalmi támogatottságnak megfelelő mandátumarányt biztosít az MSZP-nek, a Fidesznek, a KDNP-nek, a Jobbiknak, és a többi politikai erőnek.

H: Milyen polgári engedetlenség várható, ha nem lesz változás?

GM: A mozgalom arra készül, hogy lesz változás. Abban vagyunk érdekeltek, hogy a történet legkésőbb az év végéig révbe érjen. Ám ha a kormány ősszel sem tér jobb belátásra, akkor olyan szinten fogjuk felbontani az együttműködést az államhatalommal, hogy Orbán Viktoréknak kikerülhetetlenül fel kell ismernie: ha nem hátrálnak ki az álláspontjuk mögül, annak olyan súlyos ára van, amelyet nem éri meg vállalni. Fel kell készülni a blokádokra, épületfoglalásokra, élőláncra. Ilyenek eddig csak elszórva voltak. Bár a mozgalom végig erőszakmentes lesz, de nem enged a követeléséből, hogy konszenzusos rendszert akar.

H: Bevinné a közmédiába az ellenzéki pártokat. Ismerve a szerkesztési elveket, átgondolta ezt a lépést?

GM: A közszolgálati média most azért olyan, amilyen, mert kizárólag a kormányzati propaganda szócsöveként funkcionál. Rengeteg probléma van vele, a NER utáni világban nyilvánvalóan új alapokra kell helyezni. Ám az is teljesen világos, hogy addig is kell tudni dedikálni időt az ellenzéknek, főműsoridőben. Nem azt kell biztosítani, hogy beszámolnak a pártok tevékenységéről, hiszen így az ő szerkesztési elveik valósulnak meg. A műsoridőt tartalommal az adott párt, vagy szervezet tölthetné ki. Az a fontos, hogy ez a brutális fideszes túlsúly megszűnjön, hiszen rengeteg háztartásba a leghatékonyabban a közszolgálati médián keresztül lehet eljutni.

H: Apropó kormánymédia, ön is bojkottot hirdetett. Nem gondolja, hogy ugyanazt csinálja, mint a fideszes politikusok a másik oldallal?

GM: Ezt válasszuk ketté. Egyrészt egy politikai pártnak az összes médiumnak nyilatkoznia kell, így azt is elítélem, hogy az MSZP nem áll szóba a 888-cal, vagy az Echo TV-vel. Bár ezeket én sem tartom fair orgánumoknak, de egy politikus, aki a nép képviseletére pályázik, az nem válogathat a médiumok között. Azt is vállalni kell, ha esetleg egy politikai ellenfélhez tartozó orgánum kérdez. Én azért nem adok interjút a Habony-Mészáros-Vajna-tengelynek, mert még arra sem hajlandóak, hogy tisztességesen visszaadják azt, amit elmondok. Amikor például jöttem ki a Gösser sörözőből, az Echo azzal jött oda, hogy náci vagyok-e, ez nem kérdés, hanem egy olyan provokáció, amire válaszolni sem kell. Megmondtam, élő adásban, stúdiókörülmények között szívesen nyilatkozom, de ezt nem merik bevállalni, mert tudják, hogy a felkészületlen, tökkelütött riportereiket pár perc alatt kenyérre lehet kenni.

H: A felsoroltak kezében van a magyar média jelentős hányada.

GM: Igen, ez egy problémás kérdés. Emlékszem a rendszerváltás után az MSZP volt hasonló médiafölényben, de ezt sosem használta ennyire direktben propagandacélokra. Bár a média pártcélokra történő felhasználása egyidős a magyar demokráciával, ennyire brutális még sosem volt. Sokan kérdezik egyébként, hogy miért álltam szóba Bayer Zsolttal, ha közben a kormánypárti sajtóval nem. Azért, mert Bayer minden mocskával együtt egy meggyőződéses figura. Ellenben az Echo TV és a többi orgánum újságírói a csak a gazdák utasítását követik, és ha egyszer össze fog dőlni a rendszer, akkor majd találnak mást, akinek az érdekeit kiszolgálhatják. Fontos a különbségtétel, Bayerrel minden véleménykülönbségünk ellenére lehet miről vitázni, mert meggyőződésből mondja, hogy a Fidesz a létező világok legjobbikát teremtette. A szolgalelkű újságírói attitűd nem a Fidesz találmánya, de ők találták ki, hogy miként lehet egy szélesebb körű „hadsereget” verbuválni.

H: Kemény eszközei vannak a „hadseregnek”. A tárgyalása után például egyből jött a melegvád.

GM: Szerintem fognak még ennél is lejjebb süllyedni. Ne legyenek illúzióink, lesznek még szexuális és egyéb szokásokkal kapcsolatos „oknyomozások és tényfeltárások”, olyan dolgokkal fogják támadni az ellenzéket, amelyeknek amúgy semmilyen összefüggése nincs a politikusi- és az emberi minőséggel. Ha például Simon Gáborról kiderülne, hogy nem tudom hány milliót parkoltatott egy külföldi számlán, az nem egy nemtelen vád, hanem egy fontos helyzet, ahogy az is, hogy miképp tud százmilliárddal gazdagodni Mészáros Lőrinc egyik évről a másikra. Azok viszont nem politikai vádak, hogy ki kivel éli az életét, vagy mit csinál a magánszférájában. Ameddig nem büntetőjogi esetekről van szó, az ilyen cikkek csak a lejáratást szolgálják. Ugyanakkor ne gondoljuk, hogy az Echo, a 888 és a többi bármilyen szempontból piacképes termék lenne, az állami pénzekből élnek. Épp ezért nem kell megijedni, fel kell venni a kesztyűt.

H: Bármi is lesz a választási törvénnyel, az újságírói attitűdön nem tud változtatni.

GM: De ha a pártok több pénzt fordíthatnának kampányra, akkor lehetne alternatív hírportálokat, híradókat indítani, és azokban elmondani a saját véleményüket.