Az utóbbi időben megtapasztaltuk, milyen kimerítő tud lenni az állandó készültség, a védekezés egy láthatatlan és javarészt ismeretlen támadó ellen, amely szó szerint az életünkre tör. Amíg nem tapasztalja az ember a helyzet súlyosságát a saját bőrén, amíg nincs áldozat a közvetlen közelében, hajlamos legyinteni és félvállról venni a figyelmeztetéseket. Ettől viszont még nagyobbá válik a veszély, és még drasztikusabb intézkedések válnak elkerülhetetlenné a védekezésben. Ilyen döntéseket jelentett be Orbán Viktor tegnap, mert jól látszik, hogy az eddigiek dacára a járvány még mindig felszálló ágban van szerte Európában. Ha a kormányok nem hoznának további szigorításokat a vírus megfékezése érdekében, a legjobban felkészített, legtöbb anyagi erőforrással rendelkező egészségügyi rendszer is összeroppanhatna a járvány súlya alatt, mert az emberi erőforrás, az orvosok és ápolók száma véges.
A két ellentétes szempont közül, ami mentén kénytelen manapság minden társadalom lavírozni, most a korlátozás, az élet normális kereteinek szűkítése, több terület leállása kerekedett felül. Amíg ugyanis nincs vakcina, a fertőzés terjedése csak úgy lassítható, ha az emberek lehetőleg nem találkoznak egymással. A társas lény magányra kényszerül, a játékosok kerülik csapatukat is, a cselekvő szeretet hívei leginkább csak azokról tudnak gondoskodni, akikkel együtt laknak.
Az ember legalapvetőbb késztetéseivel kénytelen szembefordulni, hogy megvédje saját és társai életét. Nem jó ez senkinek. Ennél csak egy dolog lenne rosszabb, ha bárki is azért halna meg a járvány következtében, mert a túlterhelt egészségügy nem tudta megfelelően ellátni. Ezt kell megakadályozni.
A miniszterelnök elmondta azt is, a korlátozások akkor lépnek életbe, ha azokat a parlament megszavazza. Ezért kénytelenek vagyunk azzal is foglalkozni, mit szólnak a balliberálisok az intézkedésekhez. Pedig legszívesebben azt is elfelejtené a társadalom józanul gondolkodó része, hogy a világon vannak. Túl sokat persze nem vár tőlük senki, és már az is csúcsteljesítménynek számít majd részükről, ha ígéretükhöz híven megszavazzák a rendkívüli felhatalmazást a kormány számára.
Addig pedig hallgathatjuk ostoba javaslataikat, amelyek elsősorban olyan pénzosztogatásról szólnak, amelyekért cserébe senkinek nem kell tennie semmit. A már unalomig ismert bolsevik jó szokás szerint a teljesen felelőtlen populisták vádaskodnak populizmussal, miközben gátlástalanul borítanák össze a költségvetést, ha lenne rá módjuk. A leggusztustalanabb a DK, és maga Gyurcsány, aki politikai hullarablóként a járvány áldozatait akarja felhasználni a kormány lejáratására.
De nem sokkal különbek csatolt részei sem a moslékkoalíciónak. Ha a kormány kivár, minél később hoz a normális életvitelt korlátozó intézkedéseket, akkor tehetetlen, felkészületlen, nincs ötlete sem a védekezésre. Ha meghozza a szükséges intézkedéseket, akkor nem azt, nem olyan mértékben, nem úgy kellett volna. Teljesen világos minden normális ember számára, hogy a magyar kormány az európai államok, leginkább pedig Ausztria példáját követi. A hazai ellenzéknek ebből annyi jött át, hogy Kurz kancellár előbb lépett. Tényleg érdemesebb oda sem figyelni rájuk.
Inkább figyeljünk oda az eddigieknél is jobban egymásra. Vigyázzunk még jobban szüleinkre, nagyszüleinkre. Épülésünkre szolgál majd, ha a most következő fárasztó időszakban elgondolkodunk azon is, hogy a mi komfortérzetünknél, az egyéni szabadságainknál létezik fontosabb dolog is. Ha összefogunk, megérezhetjük az igazi közösség jótékony kisugárzását. Akkor pedig, ahogy a kormányfő fogalmazott, együtt újra sikerülni fog!
Gajdics Ottó/Magyar Nemzet
