Félbudapestnyi ember hagyná el az országot

Lapos Rebeka egy hónapos nyári szüneten van szüleinél, Pomázon. Svédországban dolgozik, másfél éve költözött ki, egy ottani család gyerekeire vigyáz. Itthon is gyerekekkel foglalkozott, a szakmája gyógypedagógus.

„A gyerekeknek mondjuk már nem tudtunk megfelelő eszközöket vásárolni, és a szülőktől kellett nagyon sok adományjellegű dolgot kérni, mondjuk lámpákat, nem volt megfelelő eszközi felszereltség, emellett nagyon sokat kellett helyettesíteni, mert nagyon nagy a gyógypedagógus-hiány jelenleg is Magyarországon, szóval nagyon le voltunk terhelve ezáltal” – fejtette ki.

A 47 éves Mándity László három éve lépett le az országból. Kezdetben Írországban, két éve már Németországban él. „Kerestem nettó 90 ezret, és már akkoriban egy lakás albérlete körülbelül, vidéken, vidéki kisvárosban közel százezer forint lett volna. És akkor még az élelem, a gyerektartás stb, stb, tehát akárhogy is számoljuk, ez tényleg kilátástalannak tűnik” – mondta.

Most, masszőrként nettó 1500 eurót, azaz 450 ezer forintot keres, napi nyolc óra, heti ötnapos munkával.

A harminc év alattiak több mint harmada gondolkodik hasonlóan. De az idősebbek is mennének. A Publicus Intézet most nyilvánosságra hozott reprezentatív felméréséből kiderül: egymillió-kétszázezren azaz félbudapestnyi ember hagyná el az országot.

A felmérést végző cég vezetője azt mondta: leginkább a diplomával rendelkező fiatalok vennék a sátorfájukat. Elsődlegesen a pénz miatt, de a politikával sem elégedettek: leginkább a kormány nem tetszik nekik. Sőt a válaszadók negyede kifejezetten Orbán Viktor miatt hagyná el az országot.

„Nagyon sok függ attól, hogy egy kormány hogyan csinálja a munkáját. Bár látjuk azt, hogy javult a gazdaság állapota, és növekszik a gazdaság, de ez mégsem csorgott le az állampolgárokig. Nagyon sok olyan szakma van, ahol a fizetések egyáltalán nem nőttek” – nyilatkozta Pulai András, a Publicus Intézet stratégiai igazgatója.

Sík Endre, az ELTE szociológusa vitatkozik ugyan a Publicus Intézet 1,2 milliós adatával, de szerinte így is százezrek lehetnek, akik távozhatnak. „Van, akinek a rossz közérzet egyszerűen azt jelenti, hogy nem látja biztosítva azt, hogy ő jól éljen úgy, ahogy azt ő elképzeli – attól függ, hogy mi a jó élet. Nagyon sokszor a migrációs szakirodalmában nem is az embernek a saját, hanem a jövő generációjának, a gyermekekkel kapcsolatos félelmei, és rossz érzései, bizonytalansága az, ami a migrációt elindítja” – fejtette ki a szakember.

A kivándorlók jó része szerint az arrogáns, folyton belső ellenségeket kereső, valódi kontroll nélkül működő hatalmi rendszer megváltozása többeket maradásra csábítana.