Salamon Sándor házorvos nyugdíjasként csaknem ötezer emberről gondoskodik a bodrogközi faluban, Lácacsékén. 50 kilométeres körzetben ő az egyetlen háziorvos. Naponta két-három településen rendel. „Ezeknek a túlkoros háziorvosoknak a nagyobb része már 70-80 fele megy, sokszor betegebbek, mint a saját betegeik, de ennek ellenére ők egy régi orvosgenerációból jöttek, ahol a hivatástudat mozgatott, és most is őket ez mozgatja, mindaddig dolgoznak, míg abszolút le nem esnek a lábukról vagy ki nem viszik őket a rendelőből a temetőbe” – mondta a Látótérnek nyilatkozó háziorvos.
Országszerte krónikus a háziorvoshiány. A pályakezdő orvosok praxisonként tízmillió forintos állami támogatásra pályázhatnak, de ez sem ösztönzi a fiatalokat arra, hogy a Bodrogközbe költözzenek. A legközelebbi kórház 50 kilométerre van. Ha valakinek nincs autója, az akár családtagja életébe is kerülhet.
Januárban 238 olyan praxis volt az országban, ahol legalább fél éve nincs állandó orvos, júliusban már 276. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke évek óta azt mondja: minimum évi tízmilliárd forint szükséges ahhoz, hogy működőképes legyen a rendszer és tartani lehessen a jelenlegi nem túl magas bérszínvonalat.
„A jövő évi költségvetésbe már megint csak 4,8 milliárd van írva, tehát újabb akciókat, tárgyalásokat, magyarázásokat kell bevetni és rávilágítani arra, hogy ez így kevés, nem jó. A kiszámíthatóság jegyében, hogy ezt mondtam, rossz üzenet, ha azt látja a dolgozó, hogy a költségvetés során már jövőre csak a feleannyi vagy annyi sem szerepel, mint amennyiért idén most legalább megküzdöttünk, és amit idén, először, ha minden jól megy, akkor talán augusztus elsejével fog megkapni, holott január óta csinálja a munkát, de pénzt eddig még nem látott” – fogalmazott Éger István.
A környező országokhoz képest az egy főre eső egészségügyi kiadás Magyarországon az egyik legalacsonyabb a térségben: még Szlovákia is többet költ nálunk.
