2024. 03. 28. Csütörtök Gedeon, Johanna napja
Jelenleg a TV-ben:

Vezércikk

Következik:

Híradó 15:00

Ceglédi: Igény van a cezúrára a baloldalon

Szánthó Péter

2017. május 27., szombat 08:30, frissítve: szombat 08:33

Ezúttal sikerülhet-e az MSZP-nek a megújulás, vagy ez a kísérlet is úgy fog elsülni, mint az előző próbálkozások – többek között erről beszélgettünk Ceglédi Zoltánnal. A politikai elemző bár lát némi fejlődést a szocialistáknál a korábbi megújulási kísérletekhez képest, így sem lesz egyszerű dolga Botka Lászlónak, ha kormányváltó erőt akar kovácsolni a szocialistákból, de a kormányfőjelölt előnye, hogy semmilyen vezető tisztet nem tölt be a pártban, így mindenhol rendet tud tenni. A szakértővel a többi ellenzéki párt esélyeit is számba vettük.

Hír TV Online: A „Fizessenek a gazdagok!” kampány, illetve a tizenharmadik havi nyugdíj ötlete is olyan érzést kelthet az átlagpolgárban, mintha újra a száznapos programok korát élnénk. Ön szerint tudatos ez a fajta kommunikáció a szocialistáknál?
Ceglédi Zoltán: Érzékelhető egy komoly identitászavar az MSZP-nél, és ez nem tegnap kezdődött. Mindig, amikor baloldalinak, szociáldemokratának tűnő ötletekkel jelentkezett valaki a pártban, akkor gyakran az egyáltalán nem baloldalinak látszó közgazdászok, szakértők verték le ezeket a kezdeményezéseket – nem utolsósorban a száznapos programok tanulságai alapján. Hiszen utóbbiak vagy nem voltak rendesen kidolgozva, vagy nem számoltak a hosszú távú hatásokkal. Nem tudom, hogy Botka László milyen, távolabbra tekintő programjába illeszkednek az elmúlt időszak bejelentései, de azt igen, hogy ezt vagy ilyesmit kell csinálni, ha meg akarja győzni a párt potenciális szavazóit. Azokat, akik azért távolodtak el, mert az a többször megerősített élményük az MSZP-ről, hogy ez a párt sokkal jobban szereti a megszorításokat, mint a reformokkal megtámasztott, életszínvonalat javító juttatásokat. Megszokták, hogy az MSZP mindig kész megmagyarázni, hogy valamit miért nem lehet odaadni, ahelyett hogy a valóban rászorulókat segítse.

 

H: Ez a fajta kommunikáció hasonló a kormányéhoz. Nem üthet vissza a stratégia?
CZ: A kettőt érdemes különválasztani. A „Fizessenek a gazdagok!” kampány nem tartalmi, hanem kommunikációs hibával terhelt. Nem elég egy szlogent kirakni az emberek elé: el is kell magyarázni, hogy az mit jelent. A fenti szlogen létezik egy otromba, sztálinista olvasatban is, de úgy is, mint a nyugati baloldal egyik fontos jelszava. Attól függ, hogyan értelmezzük, hogy „fizessenek”, és azt, hogy „gazdagok”. Ez a gondolat lehet az alapja egy hiteles, szociáldemokrata közteherviselési programnak is. Az MSZP azonban egyelőre nem magyarázta el, miként. Nem szántak erre kellő erőt, időt, felületet, és így mindenki úgy forgatja ki ezt a szlogent, ahogyan akarja. Így könnyen lehet egy demagóg, populista olvasat is.

 

H: És a nyugdíjasok megszólítása?
CZ: A nyugdíjnál látok egy pánikreakciót, a tematizációs igény felülírta a hosszabb távú terveket. A 13. havi nyugdíjnak nincs jó üzenete a potenciális szavazótáborban, viszont arra jó, hogy kioltsák Orbán Viktor és a Fidesz kommunikációjából azt a vádat, hogy az MSZP elvette a 13. havi nyugdíjat – azt persze soha nem teszik hozzá, hogy ők is adták, egy nem létező hónapra. Nehéz helyzetbe kerül a kommunikációs térben a Fidesz, hiszen Orbán már nem tudja mondani, hogy az MSZP elvette: hiszen ők nem adták vissza, Botka pedig visszaadná. Ugyanakkor ennek a kommunikációnak a racionálisabb, intellektuálisabb térben negatív hatása van. Nem emiatt fognak a diplomás baloldali vagy liberális szavazók az MSZP-hez menni. Tény persze az is, hogy a legtöbb ellenzéki párt demagóg panelekkel operál. Nincs releváns különbség a 13. havi nyugdíj és a DK ingyenes vízről szóló ígérete között.

 

H: Az az élmény is általános, hogy akárhányszor megpróbált megújulni az MSZP a közelmúltban, az valahogy nem teljesen sikerült. Most Botkával más lehet a helyzet?
CZ: Az MSZP igazából ezeket a megújulási kísérleteket soha nem csinálta végig, maximum logót cserélt. Mindig a felében-harmadában elbizonytalanodtak, megijedtek. Paradox módon ennek az oka egyszerre külső és belső. Azért nem mer megújulni az MSZP, mert akkor szükségszerűen nemcsak azt kellene megfogalmaznia, hogy kiknek politizál, hanem azt is, hogy kiknek nem. Másfelől pedig, míg a saját párt építése bármelyik másik nyugati demokráciában nemcsak hogy elfogadott, de kívánatos magatartás, addig nálunk, az összefogós demokraták szemében bűn, ha az MSZP teszi. A szocialistáknak sokak szerint az kell legyen a funkciója, hogy saját pártszerű működését adja fel, és szavazóit átadja valamelyik feleakkora pártnak, mert az sokkal jobb, „valamiért”. A megújulás egyik fő gátja legtöbbször az összefogás-mánia volt: nem lehet úgy megújulni, és karakteres baloldali politikát képviselni, ha közben a szocialista párt vezetői meg a rájuk tukmált partnereik is azt követelik, hogy ne mondjon az MSZP semmit, hanem álljon be valaki más mögé. Nagyon régóta nem mondott olyat szocialista pártelnök, hogy „én több MSZP-s szavazót szeretnék”, mindig arról beszéltek, hogy a kormányváltáshoz milyen összefogásra van szükség. A csalamádéból pedig szükségszerűen nem lesz MSZP-s program. Amit most Botkától látunk, az lehetne az első lépése egy valódi megújulásnak. Kérdés, hogy végigcsinálják-e.

 

H: Miben más ez a helyzet, mint korábban?
CZ: Fontos, hogy ki az aktor: Botkának jelenleg nincsen semmilyen döntéshozói pozíciója a pártban, és az, hogy egyáltalán róla beszélünk, azt jelenti, hogy akinek volt vagy van ilyen felhatalmazása, az nem tudta elvégezni a munkát. Botkát tavaly Hiller István kedvéért leváltották az országos választmányi elnöki posztról, polgármesteri posztját fenntartva pedig parlamenti képviselő sem maradhatott. Kívül van minden döntéshozói testületen. A következő hónapokban fog kiderülni: ugyanazt gondolja-e a párt, mint Botka, vagy az marad, amit az elmúlt tíz évben tapasztaltunk. Mond valamit az egyik MSZP-s kommunikátor, és rögtön van rá válaszul három másik politikus, aki gyorsan beszalad a tévébe, vagy felhívja az újságírót, hogy „csináljunk úgy, mintha te kerestél volna meg…”, és elmondja, hogy az nem igazán úgy van.

 

H: Ahogy a Budapest Park ügyében is láthattuk.
CZ: Az némi reményt adhat az MSZP-nek, hogy erre egyből jött is egyfajta immunreakció a pártból. Korábban sokkal tovább próbáltak ellenállni a „kerületi szocik”. Nagy probléma az MSZP berkeiben, hogy minimum másfél évtizede a fővárosi kerületekben erős politikusaik gyakran kevésbé a párt érdekeit, hanem saját érdeket érvényesítenek. Nekem csak rossz és még rosszabb elképzelésem van arról, hogy miért akarja a Budapest Park megszüntetésével egy parkoló kialakítását szorgalmazni egy MSZP-s képviselő. Aki ennek kapcsán eszembe jutott, az Fürst György, aki a 2000-es évek elején a VI. kerület gazdálkodásáért felelős szocialista képviselő volt. Mindig bizonygatta a megfelelő tévéműsorokban, hogy semmi baj nincs a Centrum Parkolási Kft.-vel, amelynél másfél milliárdot költenek képzésekre, vagy 40 milliót grafológusra, nincs mutyi az önkormányzat és a cég között. Ugyanez az ember pár hónappal később egy drága luxuskocsival tűnt fel, és ugyanabban a stúdióban, csak már a Centrum vezetőjeként mondta el, hogy minden rendben van, továbbra sincs mutyi az önkormányzat és a cég között. Ha már volt parkolási korrupciós ügy az MSZP-ben, akkor nagyon kellene figyelni arra, hogy ennek a gyanúja se merüljön fel megint.


H: Tehát tapasztalható valamiféle fejlődés e téren?
CZ: Igen, régen az MSZP sokkal tovább cipelte magával ezeket az ügyeket, most pedig vélhetően Botka László külső pozíciója is biztosítja, hogy rendet tud tenni. Sőt, nyilván a párt is érzi, hogy már nem akkora, hogy el bírjon cipelni magával egy csomó korrupt, a Fidesszel összejátszó, furán meggazdagodott figurát. A Park-ügyet nagyon gyorsan sikerült kezelni, de a végső megoldás az lenne, ha egyáltalán nem lennének ilyen dolgok. Ha a kerületi MSZP-sek arra jutnának, hogy érdemesebb tisztességesnek lenni.

 

H: Botka azt mondta, minden ellenzéki párttal elmegy tárgyalni egy esetleges összefogásról. Most a teljesen elzárkózó LMP-nél próbálkoztak a szocialisták a sajtóhírek szerint. Elkövetik a régi hibát az összefogással?
CZ: Ez ennél bonyolultabb. Botka ugye azt ígérte, hogy minden ellenzéki párttal leül tárgyalni az összefogásról. Azt is tudjuk, hogy ő nem hivatalosan már korábban is tárgyalt az LMP-vel, ebből lett a Lengyel-botrány, amikor ezt Gyurcsány Ferenc felpanaszolta évértékelő beszéd helyett. A csatát tehát nem a szegedi polgármester kezdte a DK-val, hanem Gyurcsány. Ő indította az első nyilvános támadást, miközben köztudott, hogy a DK is folytatott külön megbeszéléseket más pártok embereivel. Az LMP-vel Botka tárgyalt, ez nem egy új dolog, ahogy az sem, hogy a DK-val nyilvánvalóan az MSZP-nek nincsen dolga. Vagy egyesüljenek újra egy párttá, vagy döntsék el, miért volt szükség arra, hogy Gyurcsány új pártot csináljon, és ezt elfogadva hagyják békén egymást. Én azzal sem értek egyet, hogy a Botka-féle haditervben egy Gyurcsány nélküli DK tagozódjon be az MSZP-be. Itt az ideje, hogy a DK-t mérlegre tegyük egy teljesen külön indulással. A többiekkel pedig megint egyértelmű a helyzet: az Együtt külön listát, de közös egyéni jelölteket akar, a Párbeszéd pedig mind ez idáig egyfajta „szvingerpártnak” bizonyult, aki mindenkivel mindenre hajlandó, ezt alapvetően átírhatja, ha Karácsony Gergely tényleg komolyan gondolja a miniszterelnök-jelöltséget. Az ellenzéknek nem azzal kell foglalkozni, hogy a nem túl a célos szavazótáborokat hogyan tolja össze, hanem hogy miként lehet új embereket meggyőzni. A pártoktól távolságot tartó szavazók nem összefogást, hanem egy rendes pártot akarnak, amelyikre szavazni lehet.


H: Ez 2014-ben is látható volt.
CZ: Sőt, 2014 legfontosabb üzenete az, hogy az ellenzéki pártokat külön-külön nem szerető szavazók sokkal kevésbé fognak egy összegzett ellenzéki pártra szavazni. Nem azért nem választják külön Gyurcsányt vagy Karácsony Gergelyt, mert arra várnak, hogy ezek együtt álljanak ki a színpadra, hanem azért, mert nem hallanak olyat, ami meggyőzné őket. Ez egy más igény, más cselekvést kíván.


H: Botka László korábban kijelentette, a Fideszt hatalomra segítő MSZP-sek nem lesznek rajta a listán, mostanában erről nem hallani. Elhalt az ötlet?
CZ: Nem azt közölte a párttársaival, hogy akkor név szerint ezeknek a politikusoknak távozniuk kell. Cezúrát akart húzni. Az egy létező és indokolt szavazói igény, hogy a pártok ne olyan politikusokat futtassanak, akik miatt két választás óta nem szavaznak az emberek az ellenzékre. Tarthatatlan, hogy a mai napig olyan ellenzéki politikusokkal akar felállni a baloldal java része, akik már a KISZ-ben is mutogatták a foguk fehérjét, a rendszerváltáskor pedig a gyanús privatizációk által milliárdossá lettek. Ők nem hiteles baloldali figurák a közvélemény szemében, ha opportunista karrierpolitikusok. Ha Botka azt mondja, hogy szeretne egy új és hiteles MSZP-t, akkor annak nem ezekkel az arcokkal kell nekivágni.


H: Mit szólnak ehhez a párt „erős emberei”?
CZ: Egészen biztos, hogy ha Botka azokat a szereplőket fogja elénk rakni egy MSZP-s vagy egy közös lista első tíz helyén, akiket a pártoktól távolságot tartók elutasítanak, akkor esély sincs a növekedésre. Akár tetszik, akár nem, ha valaki a párton belül „erős”, az nem jelenti azt, hogy a társadalmi támogatottsága, vonzereje is nagy. Ha Botka ugyanolyan MSZP-t és összefogást prezentál, mint korábban, akkor elveszti az összes politikai kreditjét, semmi értelme nem volt az indulásának, és meg fogják enni reggelire.

 

H: Mostanában népszerű az a politológusi tézis, hogy mindenhol egy ellenzéki jelölt kell, aki összefogja az ellenzéki szavazókat. Ön osztja ezt a véleményt?
CZ: Hajlamosak vagyunk arra, hogy a végén akarunk mindent kezdeni. Ez a politikusok hibája. A politikai térbe frissen belépett pártokat is azért szoktam bírálni, mert azt pontosan tudják, melyik széken akarnak ülni a Parlamentben, de azt nem, hogy milyen adórendszert akarnak. „Azt majd kitaláljuk”. Itt is: az a folyamat vége, technikai megoldás, hogy egyetlen jelölt induljon. Hogy ki ez a jelölt, az a fontos! Meg kell nézni, ki az, akinek helyben releváns, illetve növelhető a beágyazottsága. Hiszen a 13. kerületben az MSZP-s Tóth József úgy tudott nyerni, hogy a legdurvább ellenzéki (!) mocskolódás ment ellene, csapatára ráindítottak más ellenzéki jelölteket. Az „egy jelölt” fontos, olyan körzetekben, ahol van esély győzni. Van, ahol nincs. De jó jelöltek nélkül nagyon nehéz nyerni.

 

H: Más kérdésekben is sokszor a végén kezdenek mindent.
CZ: Sok párt arról beszél, hogy hogyan módosítaná az alkotmányt, miközben olyan javaslata nincs, ami a közeljövőben jobbá tehetné Magyarországot. Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy állítsuk-e le a stadionépítéseket, vagy módosítsuk az alkotmányt, a válasz egyértelmű: vágjuk el az építéseket, az alkotmánnyal még elvagyunk, ameddig nincs meg a módosításhoz szükséges többség.


H: A Momentum is hasonló, távolabbi célokat tűzött ki. Milyen esélyeik vannak ezzel?
CZ: Nem látszik még a stratégiájuk. Az, hogy teljesen külön listán, és egyéni jelöltekkel indulnak, nagyon nagy feladat, ahogy az is, hogy értelmezhető méretű szavazótábort gyűjtsenek. Ne gondoljuk, hogy mindenki a Momentumra szavazna, aki aláírta az olimpiaellenes ívet. A sorsuk jó részben nem maguktól függ, hanem attól, hogy a 2018-as választás mennyire tűnik lefutottnak. Ha azt látják az emberek, hogy a Fidesz biztosan nyer, akkor hajlamosabbak egy olyan alakulatra voksolni, amelyik közelebb áll a szívükhöz. Ha viszont nagy a verseny, és úgy tűnik, hogy a Fideszt meg lehet szorongatni, akkor a másodlagos preferenciák alapján döntenek: azt fogják mondani, „én amúgy momentumos lennék, de most Botkára szavazok, mert neki több esélye van leváltani Orbánt”. A Momentumon dolga pedig az, hogy a hirtelen előhúzott ötletparádéból átváltsanak egy tervezett működésbe. Már senki nem beszél arról, hogy népszavazást akartak a CEU-ról, meg a miniszterelnöki ciklusok korlátozásáról. Ezeket elengedték, tegnap még egy jó mém volt, ma már nem is foglalkoznak vele. Az sem egy stratégiai pillér, hogy bementek az Origóba – a hirtelen indulat vitte őket oda. Nem spórolhatja meg a Momentum, hogy arról beszéljen, hogy például aki ezt most olvassa, hogyan adózna, ha kormányra kerülnek. A párt arra alkalmas, hogy friss, és látványos módon kritizálja a Fideszt, meggyőzzön embereket, hogy ne szavazzanak Orbánra. Az viszont egy másik processzus, hogy arról győzzék meg az embereket, hogy rájuk szavazzanak.


H: A Jobbiknak milyen esélyeket lát? Őket most folyamatosan támadja a kormánypárt.
CZ: A Vona-féle stratégia azon alapult, hogy mindenki, akinek tetszik a Fidesz, az őket se utasítsa el. És ha egyszer összeomlik a kormányzás – korrupciós ügyek, botrányok és hasonlók –, akkor hozzájuk áramlanak majd a Fidesz-szavazók. Orbán is megtanulta, hogy erre van esély: 2014 ősze és 2015 tavasza között ez történt. Akkor volt a kitiltási botrány, a Simicska-féle összeveszés, urizálás, Matolcsy és a többi. Mindennek az lett a következménye, hogy az addig még hímes tojásként kezelt Jobbikhoz elkezdtek áramlani a fideszes szavazók. Most annyiban más a helyzet, hogy a Jobbik bekerült a célkeresztbe. Ott ütik őket, ahol a legjobban tud fájni: a radikalizmusukat kezdik ki. A „csicskapártozás” is erről szól. A Fidesz azt mondja a szavazóinak, hogy „mi is követünk el hibákat, de akkor se a Jobbikhoz menj, mert ők szinte Sorossal egyenlőek”. Vona Gáborék azért vannak nehéz helyzetben, mert nem látszik, honnan lenne utánpótlása a pártnak. Nagy fideszes összeomlás kellene, hogy érzékelhető mennyiségű plusz szavazó megtalálja őket. Ha 2018-ban is az MSZP-vel versengve, mint az egyik vagy legnagyobb ellenzéki erő jutnak be a parlamentbe, de ez nem azt jelenti, mint a korábbi parlamenti váltógazdálkodásnál, hogy természetes kihívók is egyben, akkor Vona Gábor politikai karrierje komoly gödörbe kerül. És a Jobbik létezésére is olyan válaszok kellenek, amik még nem hangzottak el. Jó ideje mondom, de már látszik is, hogy a Fidesz fel fog építeni egy szélsőjobboldali kihívót a Jobbiknak. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy Novák Előd nem fog feltűnni ennek a környékén.

@ 2021 Hír TV ZRt. Minden jog fenntartva!