Andrzej Duda: Sosem hagyunk el titeket!

A Lengyel Köztársaság elnöke beszédében elmondta: az ’56-os forradalmárok elsősorban egy dolgot akartak: méltó életet és szabadságot, mindazt, amit elrabolt tőlük a kommunizmus. Elegük volt a kizsákmányolásból, a csalásból, az üldöztetésből és a bebörtönzésekből. Azt követelték, hogy a szovjet csapatok hagyják el az országot, és ők irányíthassanak.

„Ti a szabadságvágyért óriási árat fizettetek, de végül megszereztétek. Igaz, hogy sok évvel később, szenvedéssel és áldozatokkal, viszont azokat, akik a szívükben hordják a szabadságot, semmi nem töri meg. Visszaszereztétek a szabadságot, a szuverenitást, a függetlenséget, és ma újjáépítitek a jólétet” – mondta Andrzej Duda.

Visszaemlékezett a több száz éves lengyel–magyar barátságra, az ez idő alatt létrejött kötelékekre, illetve arra, hogy amikor ’56-ban kitört a forradalom, akkor a lengyelek spontán módon elkezdtek vért adni. „Nagyon hálásak vagyunk önöknek, hogy akkor elfogadták a mi lengyel vérünket, most büszkék vagyunk rá, hogy legalább szimbolikus jelleggel ma számos magyar hős gyermekei, unokái ereiben egy kicsike lengyel vér is csörgedezik – ez pecsételte meg a barátságunkat.”

Duda szerint a lengyelek sose felejtik el a magyaroknak azt a segítséget, amelyet 1920-ban kaptak a szovjetek elleni védekezéshez, és azt, hogy 1939-ben megnyitották a határokat a lengyel katonák előtt, akik menekültek a szovjet hadseregek elől.

„Mindig a barátaink voltatok, sosem hagyunk el titeket, számíthattok Lengyelországra! A legnehezebb pillanatokban együtt megyünk. Két ország, amely a keresztény alapokra épült, és ma szabadok vagyunk és függetlenek az egyesült Európában. De mi együtt visszük be most Európába azokat az ezeréves hagyományainkat, amelyeket nem vehetnek el tőlünk. A szabadságunkat pedig semmi áron nem hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk. Isten áldja meg a lengyeleket, a magyarokat, dicsőség az ’56-os forradalom hőseinek! Isten, áldd meg a magyart, / jó kedvvel, bőséggel!” – zárta beszédét Andrzej Duda.