Az egészségügyi ágazat dolgozói továbbra is szakemberhiányra és az alacsony fizetésekre panaszkodnak.
„– Tudom, hogy ma szabadnapod van…
– Igen, de bent vagyok…
– És beírod?
– Hát, nem írhatok be egy hónapban 300 órát.”
Mindennapos párbeszéd az egészségügyben. Sándor Mária egyike azon egészségügyi dolgozóknak, akik arccal vállalták véleményüket, jelenleg nincs munkája. Azt mondja, általános a félelem az ágazatban. „Ez a szomorú, hogy nem merik kimondani, egy félelem van mind a legkisebb nővérben, mind az orvosokban. A kórházvezetők pedig nagyon sokszor lényegesen jobb bérért dolgoznak, nem akarják elveszíteni pont nyugdíj előtt 1-2 évvel a pozíciójukat. Tehát én ezt megértem, de ez nem mehet így tovább. A magyar kormánynak kell elismernie azt, hogy ebbe a rendszerbe pénzt kell tenni azonnal” – fogalmazott a nővér.
A Kerekasztal a Részvételi Demokráciáért rendezvényén az egészségügy állapota volt terítéken. A legtöbben az alulfinanszírozottságra és az orvoshiányra panaszkodtak.
„A háziorvosoknak most már több mint az egyharmada a 65 évet már betöltötte, és 21-22 százaléka már a 70-et is. Mivelhogy utánpótlás nincs, gyakorlatilag évente 80 háziorvost képeznek az egyetemek, nem bírják már lassan feltölteni ezt a létszámot, mivel ennek a fele, amikor levizsgázott, gyakorlatilag azonnal indul Németországba” – mondta Komáromi Zoltán háziorvos.
Bár az állam tavaly mintegy 60 milliárd forintból konszolidálta a kórházak adósságát, az intézmények továbbra sem jutottak ki az adósságspirálból, tartozásuk már majdnem eléri az egy évvel ezelőttii szintet. Csak Heves megyében másfél milliárdra rúg a kórházak tartozása. A helyzet a fővárosban sem jobb.
„A kórházak adósságállománya szükségszerűen újratermelődik, mert mindaddig, amíg a pénz, amit kapnak a kórházak egyes tevékenységekért, nem fedezi annak a költségét, amibe a tevékenység szükségszerűen kerül, addig természetesen lesz adósság” – vélekedett Weltner János sebész.
A részvevők országos szintű, egész ágazatot érintő sztrájkot sürgetnek.
