Géza nagyfejedelem és Sarolt fia 969-ben (egyes források szerint 970-ben) a pogány Vajk néven született, az első vértanú, István nevét megkeresztelésekor, 972-ben (más források szerint házasságkötése előtt, a 990-es években) kapta. Apja, aki felismerte, hogy népe európai beilleszkedése csak a kereszténység felvétele révén lehetséges, beengedte a német hittérítőket, de ő maga holtáig áldozott a pogány isteneknek is. Fia életének első évtizedeiről keveset tudunk. Keresztény szellemben nevelték, tanítója a prágai Adalbert püspök volt, aki 995-ben házasságát is közvetítette Henrik bajor herceg (a későbbi II. Henrik német-római császár) lányával, Gizellával. István trónörökösként a nyitrai dukátust igazgatta, majd 997-ben, apja halála után követte őt a fejedelmi székben.
Géza rokona, Koppány azonban a korábban szokásban lévő szeniorátusra (a család legidősebb férfi tagjának hatalomöröklési joga) hivatkozva felkelt ellene. István, akinek seregét a felesége kíséretében érkezett német lovagok is erősítették, a hagyomány szerint Veszprém közelében vívott csatában legyőzte Koppányt. Holttestét felnégyeltette, és elrettentésül kitűzette az ország négy legfontosabb várában. Vetélytársa legyőzése után koronáért folyamodott II. Szilveszter pápához, a koronát Asztrik pannonhalmi apát hozta el Rómából, ami azt jelentette, hogy az ország a katolikus egyház védnöksége alá került, mintegy kinyilvánítva függetlenségét a Német–Római Birodalomtól. Istvánt, Magyarország első királyát 1000. december 25-én (vagy 1001. január 1-én) koronázták meg Esztergomban.
Míg külpolitikáját alapvetően a békére való törekvés jellemezte, az ország központosításához és a keresztény vallás terjesztéséhez katonai erőt is igénybe vett. 1003-ban leverte a Bizáncban megkeresztelt Gyula seregeit, végleg meghiúsítva az ortodox kereszténység terjedését, és elfoglalta Erdélyt. A Mátra-vidéki kabar törzsek vezetőjéhez, Aba Sámuelhez egyik húgát adta hozzá, a Kőrös-vidéki Vata törzsét megtérítette. Az utolsó nagyobb hatalommal rendelkező nemzetségfőt, az Al-Duna és a Maros vidékét uraló Ajtonyt 1028-ban győzte le, és 1030-ban visszaverte II. Konrád német császár támadását is.
Az országot egyesítő harcokkal párhuzamosan hozzálátott a keresztény állam létrehozásához. Megkezdte a vármegyék szervezését, melyek egy-egy királyi vár fennhatósága alá kerültek, élükön az ispánnal. Elrendelte az adók szedését, felállította az ország legfőbb vezető testületét, a királyi tanácsot, létrehozta a királyi udvartartást és annak szervezetét, pénzt veretett, és összeállított két törvénykönyvet is, melyek rendkívül szigorú szabályokkal biztosították a magántulajdon védelmét és a vallás gyakorlását. A keresztény hit terjesztése érdekében szerzeteseket hívott az országba, 1001-ben megalapította az esztergomi, majd a kalocsai érsekséget és nyolc püspökséget. Kolostorokat létesített, bevezette az egyházi adót, a tizedet, az egyházaknak földet adományozott, elrendelte a vasárnapi templomba járást, és minden tíz falu köteles volt templomot építeni, ő maga is több székesegyházat építtetett.
Házasságából öt gyermek született, de csak egy fia, Imre maradt életben. Az utódának szánt, Gellért püspök által nevelt herceg részére állította össze a bölcs kormányzás elveit összefoglaló Intelmeit. Istvánt 1031-ben nagy csapásként érte Imre halálos vadászbalesete, ami a trónöröklés kérdését is vitatottá tette. István nem Géza öccsének fiát, Vazult, hanem a velencei dózséhoz férjhez adott húga fiát, Orseolo Pétert jelölte utódának.
A döntés ellen lázadozó Vazult, aki merényletet tervezett ellene, a király elfogatta és megvakíttatta, fiait száműzte – közülük később András és Béla is király lett.
István több mint négy évtizedes uralkodás után 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján hunyt el Székesfehérvárott, ott is temették el. A legenda szerint halálakor Magyarországot felajánlotta a Boldogságos Szűzanyának, így lett Magyarország Mária Országa, Regnum Marianum. 1083. augusztus 20-án Szent László király pápai engedéllyel oltárra emeltette Istvánt, ami akkor egyenlő volt a szentté avatással; 2000-ben a keleti keresztények is felvették egyházuk szentjei közé.
Szent István a magyar történelem egyik legnagyobb alakja, aki megteremtette a magyar államot, biztosította a jövőbe vezető utat népének, a magyar államiság jelképe. Alakja köré legendák fonódtak, sírja búcsújáró hellyé vált, ahol csodák sora történt, természetes úton mumifikálódott jobb keze, a Szent Jobb rendkívül tisztelt ereklye. Ma a világegyház augusztus 16-án, a magyar egyház augusztus 20-án ünnepli, ez a nap egyben a legfontosabb, hivatalos állami ünnepünk is.
