Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Jó estét, kedves Barátaim! Jó napot kívánok mindenkinek, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretettel köszöntöm mindannyiukat.
Engedjék meg, hogy a köszönet szavaival kezdjem. Először is mondjunk köszönetet mindenkinek, aki részt vett a vasárnapi parlamenti választáson, és részvételével kiállt a magyar demokrácia ügye mellett. Ez szép teljesítmény, amikor riogatni próbálják az embereket, és ők mégis elmennek választani. Mondjunk köszönetet azoknak, akik minket tiszteltek meg a bizalmukkal, a Fideszre és a magyar szolidaritásra szavaztak. Köszönjük szépen. Gratuláljunk azoknak a Fideszes parlamenti képviselőknek, akik már az első fordulóban kiérdemelték a választópolgárok többségének bizalmát, 28 egyéni választókerületben nyertünk, négy évvel ezelőtt csak 20-ban sikerült az első forduló után. Bizony, szép volt, fiúk; és mondjunk köszönetet az önkénteseknek. Ők voltak, akik a munkájukkal erősítették a magyar demokráciát, és nekik köszönhető, hogy még ma is reális esélyünk van a győzelemre. Köszönjük az önkénteseknek, köszönjük az aktivistáknak. És köszönet mindenkinek, aki a polgári oldal sikeréért dolgozott, hiszen a polgári oldal jól dolgozott, és jól teljesített. Kérlek, ne felejtsék/ne felejtsétek, tíz napja még minden emberi számítás szerint hátrányban voltunk. De éppúgy, mint négy évvel ezelőtt, a Kossuth tér ismét fordulópontot jelentett. Ott derült ki, hogy vannak még tartalékaink, ma is vannak még lelki, szellemi és emberi tartalékaink.
Kedves Barátaim! Budapesten a választási részvétel 74 százalék volt. A falvakban nem haladta meg a 60 százalékot. Itt vannak a tartalékaink, itt vannak a szellemi, a lelki és emberi tartalékaink.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vessünk számot higgadtan a helyzettel. Mondjuk ki: könnyebb győzelmet szerettünk volna. Megnyugtató, de legalábbis érzékelhető előnyre vágytunk; azt szerettük volna, hogy így indíthassuk a második fordulót. Sokat dolgoztunk, el is fáradtunk, és a jól végzett munka reményében abban bíztunk, hogy a Gondviselés majd jutalmazni fogja erőfeszítéseinket. De, kedves Barátaim, most sem adatott meg a gyors és könnyű győzelem. De, kedves Barátaim, a helyzet könnyebb, mint 2002-ben volt. 2002-ben csodára lett volna szükség a győzelemhez, ma egy nehéz, de reális célt kell elérnünk. 2002-ben majdnem becsukódott az ajtó, az utolsó pillanatban tettük a nyílásba a lábunkat, hogy újrateremtsük az esélyt. Most az ajtó nyitva áll. A helyzet leegyszerűsödött. Azok fognak belépni az ajtón, akik egyesítik az erőiket. Önök is láthatják, hogy a szocialisták és a szabad demokraták már meg is állapodtak egymással. De még így sem győzhetnek. Csak akkor győzhetnek, ha mi nem tudunk megállapodni egymással. Az fog belépni azt ajtón, aki képes megállapodni a társaival.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ha megállapodunk, akkor mi fogunk győzni – éppúgy, mint 1998-ban –, ha megállapodunk, akkor győzni fogunk, mert jóval több mandátumot szerezhetünk a második fordulóban, mint az ellenfeleink. És mi készen állunk a megállapodásra, mi felülemelkedünk minden önös, hiúsági, egyéni és pártszemponton. Az ország és a haza érdekében kell megállapodnunk. Meg kell állapodnunk a rendszerváltás közös múltja miatt, hiszen a múlt kötelez. Meg kell állapodnunk a jelen miatt, mert Magyarország és polgárai bajban, komoly bajban vannak. Az államadósság lassan elönt bennünket. A munkanélküliség megállíthatatlanul nő. Az egészségügyi vagyont és a földet el akarják adni. Megszorító csomag van a láthatáron. És, tisztelt Hölgyeim és Uraim, meg kell állapodnunk a jövő miatt is. A jövő miatt is, a saját gyermekeink, a fiatalok miatt. A kérdés: lesz-e itthon jövőjük vagy külföldre kell menniük, ha boldogulni akarnak. Meg kell hát állapodnunk a múlt, a jelen és a jövő miatt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az összefogásnak és a megállapodásnak megvannak az alapjai. Hiszen mindannyian együtt dolgoztunk a rendszerváltásért. Volt, hogy közösen kormányoztunk, közösek a kereszténydemokrata értékeink, közösek a jövőre szóló törekvéseink, hiszen védeni akarjuk a magyar vidéket és a magyar gazdákat. Támogatni a magyar vállalkozókat. Szívünkön viseljük a határon túli magyarok sorsát. És gátat akarunk vetni a kíméletlenségnek, az arroganciának és a korlátlan hatalomvágynak. Minden okunk megvan arra, hogy megállapodjunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Kérlek, emlékezzetek arra, hogy a mi Szövetségünk, a Fidesz sikereit mindig ellenszélben versenyezve és hátrányból érte el. Nekünk, a polgári oldalnak, a rendszerváltó demokratikus ellenzéknek mindig többet kell tennünk a győzelemért. Többet és keményebben kell dolgoznunk a céljainkért, mint másoknak. Így volt ez 1988-ban, amikor a Fideszt megalakítottuk. Én emlékszem, így volt ez 1990-ben, amikor mindenki azt mondta, nem jutunk be a Parlamentbe – és mégis bejutottunk. Így volt ez 1994-ben, amikor szétesett és már leírták a jobboldalt. Így volt 1998-ban, az első forduló után, amikor vesztésre álltunk. Így volt 1998 és 2002 között, amikor azt mondták, úgysem tudjuk végrehajtani a programunkat. Nem lesz Széchenyi-terv, nem lesz adócsökkentés, nem lesz Nemzeti Színház, és úgysem tudjuk újjáépíteni a Bereget. És mi mégis mindent megcsináltunk. És 2002 után is ezt mondták. És ne feledjétek, kedves Barátaim, 2002 után is ezt mondták – most is hallok ilyen hangokat –, hogy a mi Szövetségünket nem lehet újjáépíteni. És nézzetek körül/nézzenek körül, mindenki láthatja: a Szövetségünk erősebb és szélesebb, mint valaha. Emlékezzetek, egyszer mondták 18 év alatt, hogy mi vagyunk az esélyesek: a 2002-es választások első fordulójában. El is veszítettük.
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! A helyzet úgy áll, hogy nekünk nincs hova visszavonulnunk. Az ország nyakig úszik az adósságban, a költségvetés romokban, a gazdák kivéreztetve, a munkanélküliség nő, a magyar vállalkozók pedig alárendeltek a saját hazájukban. A felvett kölcsönök, száz- és ezermilliárdok pedig eltűntek. Nekünk, magyaroknak nincs hova hátrálnunk. Az ellenfeleink kimutatták a foguk fehérjét, agresszívek, kíméletlenek, és durva hatalomvágy hajtja őket. Nincs hova hátrálnunk. Nincs hova hátrálnunk, és ha nem állunk ki minden mellett, amiben hiszünk, akkor Magyarország az ő játékszerükké fog válni. És ezt nem engedjük!
Kedves Barátaim! A múlt vasárnap többet tettünk, mint legutóbb, de még nem tettünk eleget. Azt kell elérnünk, hogy két hét múlva együtt szavazzanak a kormányváltásra azok, akik valaha a rendszerváltáskor a demokratikus ellenzéket támogatták. Azok, akik most az MDF-re szavaztak. Azok, akik kereszténydemokrata meggyőződésűek. Meg kell mozdítanunk a magyar vidéket és a magyar gazdákat. Az ő sorsuk a tét. Nélkülük nem tudjuk őket megvédeni. És el kell érnünk az első szavazókhoz, mert most vasárnap a fiataljaink nem mentek el elegendő számban szavazni. El kell nekik mondani: Fiatalok! A hazátoknak szüksége van rátok, gyertek el!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Valójában nemcsak az egykori rendszerváltó pártvezetőknek kell megállapodniuk, hanem először s mindenekelőtt a szavazópolgároknak. Arra kérlek Benneteket, ne legyetek szomorúak azért, mert nem sikerült győzni már az első fordulóban. Tudjátok/tudják, nem mi döntjük el, hogy hány próbatételt kell kiállnunk. De mi döntjük el, hogy az éppen következő próbatételt vállaljuk-e vagy észrevétlenül lesurranunk a pályáról. A próbatétel arra jó, hogy megmérje az életünk és az elszánásunk mélységét. Előhozza belőlünk azt, ami bennünk van. Ha erő van: az erőt. Ha hit van: a hitet. Ha kicsinyhitűség és csüggedés, akkor azt.
Kedves Barátaim! Még a hívő ember is hiába imádkozik a győzelemért, ha a lelke mélyén reménytelen. Ha valaki esőért imádkozik, legyen nála esernyő. Csak így, minden tőlünk telhetőt megtéve tudunk most is győzni. Keressük elő az esernyőt, mert eső lesz.
Kedves Barátaim, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjetek meg/engedjenek meg nekem egy személyes megjegyzést is. Higgyék el/higgyétek el, nekem is próbatétel. Én is örülnék neki, ha könnyebb lenne. De nem az. És mi nem vagyunk, nem lehetünk a meghátrálás emberei. Én sem leszek az. Én maradok. Fent vagy lent, mindig maradok, mert ez nem jutalom, hanem hűség kérdése. Ez a nemzet és ez az ország a mi hazánk. Meg kell tennünk érte mindent, ami tőlünk telik. Ezért nekünk azoknak kell lennünk, akik nem futnak el, azoknak kell lennünk, akik maradnak. Engem mindig meg fogtok találni a sikerben, a bajban, örömben és munkában. Az elkövetkező két hétben, és a következő négy évben is. Harcolni fogok, és harcoljatok Ti is!
hírlevél | Legyen a kezdőlapom
nyomtatható verzió 
hírküldés
Új hozzászólás
