100 év Trianon: A dualizmus-kori repedések később szakadékká tágultak

„Kezdjük az egésszel a legeslegelején, a dualizmus korszakával. Ha a dualizmus korszakát nézzük felületes szemmel, akkor szeretjük azért annyival elintézni, hogy az a nyugodt prosperitás időszaka volt, a boldog békeidők, ahogy szokták mondani köznapiasan, de azért már voltak ezen a rendszeren is repedések. Mikortól kezdve jelentek meg ezek és melyek voltak ennek a legfőbb jelei?”

-          kérdezte Trombitás Kristóf műsorvezető.

„Az 1900-as évet venném példának. Ez az év nemcsak a nyugati civilizációnak valamiféle delelő pontja vagy csúcspontja volt, de ez az az év, amikor meghal Nietzsche. És picit olyan sorsszerű ez a korszakforduló vagy korszakváltás, ami egyébként az egész nyugati civilizációba lezajlik, hiszen 1900 előtt valóban a nyugodt prosperitás (…). 1900 után, tehát az új évszázadba, ahogy átlépett az emberiség és modern európai kultúra és civilizáció minden megváltozott és egyre inkább - ha megfigyeljük nyelvileg vagy szemantikailag - minden az újdonságról szólt.(…)”

-          mondta Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója.

„Repedések, amik később szakadékká tágultak, ekkor még nem látszottak annyira. A magyar politikai életnek a tisztán látását utólag nagyon könnyű számon kérni, ugyanakkor nem volt egyértelmű, hogy ennyire eszkalálódni fog a helyzet. Voltak emberek, akik látták, ugye a Kasszandra-jóslatról beszélünk Kossuth esetében, aki azt mondta, hogy tragédia felé megy a nemzet, amikor a dualizmus útjára lép. Ugye a Kasszandra-jóslatnak pontosan az a lényege, hogy az az átok sújtja Kasszandra jóslatát, hogy senki nem fogja észrevenni. Egyfajta illúzió kapcsolódik hozzá és ez az illúzió azért végigkíséri a dualizmust még akkor is, hogyha valóban a biztonság aranykora volt.(…)”

-         válaszolta Czopf Áron, a Kommentár folyóirat állandó munkatársa.

Hír TV